Ez a sikonyálás egészen addig tart, amíg a szuverenista kormányt – természetesen egy teljesen demokratikus választáson – le nem váltják. 2023 őszén világosan kiderült, hogy semmiféle diktatúrát nem épített ki a Jog és Igazságosság (PiS) Lengyelországban; demokratikus úton le lehetett őket váltani, mint minden kormányt az európai demokráciákban. Csak ugye addigra már késő volt.
Nem kaphatta vissza utólag a PiS azok szavazatait, akik benyalták Donald Tuskék és a média hergelését, és jól elmentek a diktatúra ellen szavazni.
Láttuk Amerikában és most látjuk Lengyelországban is: a demokráciaügyi sikonyálás egyszer működik. Egyetlenegyszer beveszi a jónép, hogy az egyébként jól és a nép szája íze szerint kormányzó szuverenista jobboldalra nem szabad szavazni, mert veszélyben a demokrácia. Többször nem. Pláne akkor nem, ha utána azzal megy el négy év, hogy a demokrácia állítólagos ellenségei ellen a demokrácia állítólagos barátai a legundormányosabb módon vetik be az igazságszolgáltatást, az ő fülüket horzsolja a szívükbe szánt pisztolygolyó, őket rángatja be a karhatalom a mentelmi jogot semmibe véve demokratikus börtönének kínzókamrájába, az ő törvény szerint járó párttámogatásukkal fumigál. Egy szó, mint száz: a demokráciafegyver lengyel szövetségeseink ellen kicsorbult, mind tisztán belpolitikai, mind Ursula von der Leyen által megtámogatott formájában. Ezzel a mélységesen igaztalan, ám félelmes fegyverrel a továbbiakban nem kell számolniuk. Ez világosan kiderült tegnap.
Ám így sem adtam volna pár hónapja egy lyukas garast a PiS-ért. Von der Leyen politikai alapon osztogatott pénzeivel kitömve Lengyelország az első negyedévben – míg mi recesszióban voltunk – az egész EU második legnagyobb növekedését produkálta.
Én hiszek a gazdasági szavazás erejében, azt gondoltam, nem fognak átlátni ezen a spektákulumon a lengyelek. De átláttak:
nem vette be a gyomruk, hogy büszke, gazdaságilag harminc éve nagyszerűen teljesítő, termelékeny és vállalkozó szellemű hazájuk az uniós pénzpumpa és a gigantikus mértékű eladósodás révén kamunövekedjen. Merthogy ez történt, nem lehet ezt máshogy hívni: 2023 végén Mateusz Morawiecki 49 százalékos GDP-arányos államadóssággal adta át a kormányzást, idén év végére Lengyelország teljesen feleslegesen eléri a hatvanat. Bő tíz százalék államadósság-növekedés két év alatt: erre még a magyar szocialisták sem voltak képesek, nekik duplaannyi idő kellett ugyanehhez – igaz, alattuk gazdasági növekedés sem volt érdemben. A lengyeleknek nem ez kellett: pontosan tudták, hogy hazájuk hitelbe zabálás nélkül is tudja ugyanezt. Volt gazdasági szavazás, persze – de nem úgy, ahogy arról a bűnben fogant Tusk-Von der Leyen power couple álmodott. Tuskék rosszul kormányoztak, a lengyelek pedig a fenntarthatóan növekedő Lengyelországra szavaztak. Nulla politikai pontot ért 3,8 százalék GDP-növekedés, mert nem volt mögötte semmi.
És akkor ott volt még két fontos szempont: egyrészt – minő meglepetés –
a szívük szerint az abortuszt a megszületett gyermek egyéves koráig legalizáló szélsőbaloldaliak, a parasztpárt, az eltartott kisujjú igazkonzervatívok, valamint a magát jobbközépnek maszkírozó brüsszelita fősodor nem tudnak együtt kormányozni.
Megbomlott a koalíció, nem csak pártok, de szavazók tekintetében is: lecsatlakozott a balosok jó része. És ez jó hír. A szivárványkoalíció természetellenes, antidemokratikus dolog, az a jó, ha nem működik – pláne egy világosan jobboldali többségű országban.
Másrészt pedig a demokráciafegyver mellett a propagandafegyver is kicsorbult a lengyel jobboldal ellen: miután Tuskék beidomították a köztévét és revolvermédiává silányították a nagy online portálokat,
azok is elkezdtek jobboldali sajtót olvasni, akik addig azt gondolták, hogy ott nem újságírás kapható, hanem Jarosław Kaczyński lábvize.
Óriásit mentek barátaink, a Karnowski fivérek a Wpolityce/Sieci médiacsaládnál, a legközszolgálatibb médiummá nőtte ki magát a jobboldali TV Republika, s a jobboldali szavazóbázis egy emberként állt a nehéz helyzetben sajtója mögött. Meg merem kockáztatni: ellenzékből hatékonyabb volt a lengyel jobboldali média, mint kormányról. Ez is a győzelem integráns része volt.
Így tért hát vissza Lengyelország a brüsszelita kitérőről, s lett Karol Nawrocki Közép-Európa legfontosabb országának elnöke. Lengyel testvéreink köszönik, két év után már kérik is vissza tisztességes nemzeti kormányukat egy PiS-Konföderáció koalíció képében. Hogy mi ebből mit tanulhatunk? Tartalmilag igen sokat, de mindenek felett csak egyet: a demokráciafegyver kamu, brüsszelita kitérőt tenni és protestből szivárványkoalíciót választani pedig másra nem jó, mint fecsérelni a nemzet idejét.
Nyitókép: Anadolu via AFP