Lengyel testvéreink köszönik, már kérik is vissza tisztességes nemzeti kormányukat. Éljen Nawrocki!
Akkorát győztünk Lengyelországban – mármint győzött Karol Nawrocki, természetesen –, hogy a fejembe is alig fér. Szavatossági idő került a fröccsöntött brüsszelitákra: két év. Eddig tűri őket a nép. Tovább nem. Ez a nyár legjobb híre. Ki is fejtem, miért.
A szuverenista kormányok ellen az egyik legfélelmetesebb és eleddig leghatékonyabb fegyver a demokráciafegyver. Hatalomra kerülnek, és a bármit csinálnak (vagy nem csinálnak), kezdetét veszi az éktelen demokráciaügyi sikonyálás.
Újabban bekapcsolódik a sikonyálásba az Európai Bizottság is, amely sajnos nem csak visít, hanem a dellát is megvonja;
nyers hatalmi játszmáját színes jogállamisági köntösbe csomagolja, de mind tudjuk, hogy alatta a pőre muszkli van. Mateusz Morawiecki és a lengyel jobboldal igen jól megtanulta ezt; két interjúm volt vele az elmúlt bő évben, mindkettőben elmondta.
Ezt is ajánljuk a témában
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Ez a sikonyálás egészen addig tart, amíg a szuverenista kormányt – természetesen egy teljesen demokratikus választáson – le nem váltják. 2023 őszén világosan kiderült, hogy semmiféle diktatúrát nem épített ki a Jog és Igazságosság (PiS) Lengyelországban; demokratikus úton le lehetett őket váltani, mint minden kormányt az európai demokráciákban. Csak ugye addigra már késő volt.
Nem kaphatta vissza utólag a PiS azok szavazatait, akik benyalták Donald Tuskék és a média hergelését, és jól elmentek a diktatúra ellen szavazni.
Láttuk Amerikában és most látjuk Lengyelországban is: a demokráciaügyi sikonyálás egyszer működik. Egyetlenegyszer beveszi a jónép, hogy az egyébként jól és a nép szája íze szerint kormányzó szuverenista jobboldalra nem szabad szavazni, mert veszélyben a demokrácia. Többször nem. Pláne akkor nem, ha utána azzal megy el négy év, hogy a demokrácia állítólagos ellenségei ellen a demokrácia állítólagos barátai a legundormányosabb módon vetik be az igazságszolgáltatást, az ő fülüket horzsolja a szívükbe szánt pisztolygolyó, őket rángatja be a karhatalom a mentelmi jogot semmibe véve demokratikus börtönének kínzókamrájába, az ő törvény szerint járó párttámogatásukkal fumigál. Egy szó, mint száz: a demokráciafegyver lengyel szövetségeseink ellen kicsorbult, mind tisztán belpolitikai, mind Ursula von der Leyen által megtámogatott formájában. Ezzel a mélységesen igaztalan, ám félelmes fegyverrel a továbbiakban nem kell számolniuk. Ez világosan kiderült tegnap.
Ám így sem adtam volna pár hónapja egy lyukas garast a PiS-ért. Von der Leyen politikai alapon osztogatott pénzeivel kitömve Lengyelország az első negyedévben – míg mi recesszióban voltunk – az egész EU második legnagyobb növekedését produkálta.
Én hiszek a gazdasági szavazás erejében, azt gondoltam, nem fognak átlátni ezen a spektákulumon a lengyelek. De átláttak:
nem vette be a gyomruk, hogy büszke, gazdaságilag harminc éve nagyszerűen teljesítő, termelékeny és vállalkozó szellemű hazájuk az uniós pénzpumpa és a gigantikus mértékű eladósodás révén kamunövekedjen. Merthogy ez történt, nem lehet ezt máshogy hívni: 2023 végén Mateusz Morawiecki 49 százalékos GDP-arányos államadóssággal adta át a kormányzást, idén év végére Lengyelország teljesen feleslegesen eléri a hatvanat. Bő tíz százalék államadósság-növekedés két év alatt: erre még a magyar szocialisták sem voltak képesek, nekik duplaannyi idő kellett ugyanehhez – igaz, alattuk gazdasági növekedés sem volt érdemben. A lengyeleknek nem ez kellett: pontosan tudták, hogy hazájuk hitelbe zabálás nélkül is tudja ugyanezt. Volt gazdasági szavazás, persze – de nem úgy, ahogy arról a bűnben fogant Tusk-Von der Leyen power couple álmodott. Tuskék rosszul kormányoztak, a lengyelek pedig a fenntarthatóan növekedő Lengyelországra szavaztak. Nulla politikai pontot ért 3,8 százalék GDP-növekedés, mert nem volt mögötte semmi.
És akkor ott volt még két fontos szempont: egyrészt – minő meglepetés –
a szívük szerint az abortuszt a megszületett gyermek egyéves koráig legalizáló szélsőbaloldaliak, a parasztpárt, az eltartott kisujjú igazkonzervatívok, valamint a magát jobbközépnek maszkírozó brüsszelita fősodor nem tudnak együtt kormányozni.
Megbomlott a koalíció, nem csak pártok, de szavazók tekintetében is: lecsatlakozott a balosok jó része. És ez jó hír. A szivárványkoalíció természetellenes, antidemokratikus dolog, az a jó, ha nem működik – pláne egy világosan jobboldali többségű országban.
Másrészt pedig a demokráciafegyver mellett a propagandafegyver is kicsorbult a lengyel jobboldal ellen: miután Tuskék beidomították a köztévét és revolvermédiává silányították a nagy online portálokat,
azok is elkezdtek jobboldali sajtót olvasni, akik addig azt gondolták, hogy ott nem újságírás kapható, hanem Jarosław Kaczyński lábvize.
Óriásit mentek barátaink, a Karnowski fivérek a Wpolityce/Sieci médiacsaládnál, a legközszolgálatibb médiummá nőtte ki magát a jobboldali TV Republika, s a jobboldali szavazóbázis egy emberként állt a nehéz helyzetben sajtója mögött. Meg merem kockáztatni: ellenzékből hatékonyabb volt a lengyel jobboldali média, mint kormányról. Ez is a győzelem integráns része volt.
Így tért hát vissza Lengyelország a brüsszelita kitérőről, s lett Karol Nawrocki Közép-Európa legfontosabb országának elnöke. Lengyel testvéreink köszönik, két év után már kérik is vissza tisztességes nemzeti kormányukat egy PiS-Konföderáció koalíció képében. Hogy mi ebből mit tanulhatunk? Tartalmilag igen sokat, de mindenek felett csak egyet: a demokráciafegyver kamu, brüsszelita kitérőt tenni és protestből szivárványkoalíciót választani pedig másra nem jó, mint fecsérelni a nemzet idejét.
Nyitókép: Anadolu via AFP
Karol Nawrocki szövetségre akar lépni az Egyesült Államokkal.
„Sok közös van bennünk” – fogalmazott Karol Nawrocki.
A kormányfő állítólag hamarosan átszervezi a kormányt. Kaczyński számára a legsürgetőbb feladat helyreállítani a pártja és az elnöki palota közötti, az utóbbi időben elhidegült kapcsolatot.
A gyanú szerint nemcsak külföldi finanszírozás történt, hanem szándékos dezinformációs kampány is zajlott.
Akik eddig szerették Orbánt, még jobban szeretni fogják.
Az Európai Unió és Ukrajna joggal aggódhat.
Tizenhat településen vált emberi fogyasztásra alkalmatlanná a csapvíz.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint példátlan, hogy egy magyar ellenzéki párt is szerepet vállal az ukrán titkosszolgálati akcióban.
